Ihaj-csuhaj de rég nem írtam. Anyukám azt szokta mondani, ha a dögség betegség lenne...ugye nem kell folytassam. :D Mostanra már szerintem mind a ketten elég sokat írtunk ügyes-bajos szokásainkról, tévedéseinkről, vicces történeteinkről. Szeretnék most egy kicsit ennek az egész "kirándulásnak" a mivoltáról s a lényegéről is mesélni kicsit. Bár tény és való, hogy a rendszer néha itt sem hazudtolja meg magát. Itt vagyunk lassan két hónapja. Jóformán már eléggé bele kellett volna melegedjünk a sűrűjébe, azonban a nemzeti ünnepek s a hasonló szüneteknek köszönhetően egy-két óránk elmaradt. Ez nem lenne vészes. Azonban nagy szerencsénkre hétfő, kedd és szerdára válogattunk órákat...eddig valahányszor szünetünk volt vagy egy vagy kettő de volt, hogy ebből mind a három nap bele esett. S akkor éljen a hosszúhétvége. Na de az élet nem csak habostorta :) Az az igazság, hogy a kiválasztott tantárgyaim nagyon érdekelnek. A tanáraink többsége igencsak a szakmaiságra törekszik, persze kivéve egy kettőt akinek az ausztrál csajok még három hónap után is akkora kuriózum, hogy szegény lányoknak a májuk alig fér el a teremben :-" Ezt félre téve vagány a társaság. Olyan kis bulis, jó kedvű, mókás néha sunyi. Az angol tantárgyainkat ki kellett pótoljuk pár magyar tantárgyal ahhoz, hogy meglegyen az elegendő kreditünk, így belekukkanthattunk a helyi diákok szokásaiba is. Én szinte minden órán ledöbbenek. Szünetekben móka, kacagás, disznó viccek estébé...ahogy az óra megkezdődik mindenki felveszi a "nerd" arcát és úgy szól hozzá a témához. Néha olyan butának érzem magam. Én nem tanultam eddig szociológiát. Érzem, hogy van még mit pótoljak. Szerencsére sok a segítőkész ember. Az egyik kedvenc tantárgyam kapcsolathálózatokról szól. Nagyon becsülöm az itteni diákokban azt, hogy nem tartják cikinek vagy okostojásnak azt ha valaki szakszavakat használ, hogy építő jellegűen beleszóljon a beszélgetésbe. Sőt...a konyhanyelven való fogalmazás eléggé mellőzött 9o percen keresztül. Úgy beszélgetnek egymással mint szakmabeliek. Otthon ezt kevésbé vettem észre, de lehet én nem néztem szét jól. Nem bírálok, csak mesélek :) (most...) Bár még szorgalmi időszak van, lassan kezdődnek a csoportos bemutatók majd a házi dolgozatok leadása is. Kedvencem a multi-kulti :)))
Az egyik legsármosabb (igen, ez a jelző azért is fontos, hogy megtudd különböztetni a tanáraidat akkor amikor még nem tudod a nevüket ) tanárunkról a napokban tudtam meg, hogy nagy biciklis. Talán a feszes popsira meg is kaptam a választ :)) hehhe. De nyugi, minden csoda három napig tart. Ma eléggé lerombolta bennem azt a képet amit eddig festett, azzal amikor a saját poénjain kezdett el egyedül nevetni....azon gondolkodtunk, lehet ez a doktori cím megszerzésének egyik hátránya egyeseknél...nem biztos, és amúgysem készítettünk reprezentatív kutatást erre vonatkozóan. De még van rá három hónapunk, hogy kiderítsük :D No, de megérdemel még egy esélyt...csak kérem szépen-ne hahotázzon egyedül a fergeteges poénokon :D
U.I. Míg el nem felejtem, ma vettünk ELTE-s pólót ezzel is támogattuk a Hallgatói Alapítványt. Otthon hol lehet ilyet kapni??? [ NEM KMDSZ-es hanem BBTE-es, mert anyum főztje igenis jobb!!! ;-) ]
Jót ne halljak rólatok,
XOXO
A.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu