Az, hogy miért nem nőtt a szívemhez a hétfő az még gyermekkoromhoz vezethető vissza és elég hosszú történet lenne. Azonban a mai napig történnek olyan dolgok hétfőnként amik folyamatosan eszembe juttatják, hogy miért is nem vagyunk mi puszi-pajtások. Nos, nem fogom az összeset leírni, de ezt az utóbbit megosztom veletek.
Budapest, Pünkösd, hosszú-hétvége, minden zárva. juhééé :) miután erről mit sem tudtunk, nem vásároltunk be, ezért vasárnap az esti imánkba azt is belefoglaltuk, hogy hétfőn remélhetőleg legyen egy-két olyan kicsi sarki üzlet ami nyitva van. Nem volt. Délután, Botival megbeszéltük, hogy bánatunkat a Morisons 2-ben fogjuk megfolytani. Azonban a beszélgetés ahogy folytatódott, szóba jött már a "3 pohár sör", meg az "koktél akció" s miegymás...így a végére teljesen összezavarodtam, s megfeledkeztem arról, hogy a Mori 2-ben egyeztünk meg. Csodálkoztam is, hogy Boti a Morisons Operába akar menni, mert még egyszer sem mesélt erről, folyamatosan csak Mori 2-be hív minket. Nos, most leírom mi történik, akkor ha egyszerre több emberrel beszégtesz, igazán egyikre sem tudsz figyelni, pedig igyekszel, közben anyukád is hisztizik messengeren, hogy "mikor jööössz már haza", húgod megírja milyen jól sikerült a kisérettségije, akinek gratulálnod kell, de nem elég ennyi, mert perceken és sorokon keresztül ecsetelned kell milyen ügyes. Te már nagyon éhes vagy, közben arra gondolsz vajon mit vegyél fel az esti hepajra.
Adél szorgosan tanult a keddi vizsgájára, így először nemet mondott a mi kis kiruccanásunkra. Kicsit később egy kedves ismerőse hívta fel, hogy menjenek ki a Margit-szigetre. Engem is hívott, de mondtam megyek inkább Botival s esetleg később csatlakoznak hozzánk. Felajánlották, hogy elvisznek a Morisons-ig. Itt gyorsan átfutott az agyamon vajon biztos a Morisons Operához kell menjek??? S nem a 2-be? Áh, hétfőn az Opera mellett vannak a bulik. A forgalomnak köszönhetően kanyarogtunk itt ott, majd a Margit-sziget mellett leparkoltunk (egy villamos megálló a Morisons 2). Elköszöntünk, s mivel még 2o percem volt, hogy odaéjek (21:oo) felpattantam egy villamosra, 2 megálló, 3-as metróval elmentem a Deák-térig, majd miután kiszaladtam és kilépcsőztem magam felültem a Földalattira és hipp-hopp 9 óra előtt 5 percel odaártem. Ahogy felmutattam a személyimet az egyik biztonsági rámkacsintott így éreztem itt még bajok lesznek. Hát persze, hogy elkobozták a pálinkát amit Botinak vittem. Dee felajánlották ha egyszer kimegyek velük beszélgetni, mert hogy honfitársak, akkor nem dobják ki a páleszt megőrzik nekem távozásig. Mosolyogtam egyet és lementem, még volt 3 perc a koktél akcióból, így rendeltem egy Vodka-martinit....igen, csajok tudom...The devils drink nb 1. Fekete-tó miegymás. Ahogy teltek a percek, kezdtem kicsit ideges lenni, mert Boti és a csajok még sehol nem voltak. Majd telepátiámnak köszönhetően Boti írt egy sms-t: "bejöttem, gyere fel a galériára"...Miiiivaan?????????? A pincében hol lenne már galéria. Óóóuuuu, hogy ők a Mori 2-ben voltak. Igen. Megjelent mellettem két srác és egy csaj, akiket egy régebbi bulin is láttam már, s meghívtak még egy vodka-martinire, amit normál helyzetben nem fogadtam volna el, de most épp egy hajszálnyira voltam a sikitástól. Nos, miután 1o perc alatt megittam 2 iszonyat erős vodka-martinit kimentem mosolyogva majd a két biztonsági őrtöl, cserébe egy hamis telefonszámért vissza kaptam a pálinkát. Rohantam ismét az egyes metróhoz, majd a hármashoz, itt azonban 9 percet kellett várjak. Leültem, majd 2 percel később leüllt mellém egy tag ezzel a dumával: " szia, te követsz engem?" Miután a szemébe röhögtem, a Can i be your friend videónak köszönhetően, és azt mondtam, hogy nem, a maradék 6 percben ezt még eljátszotta három csajjal. Kicsi a világ.
Szerencsére megérkeztem, oda jöttek Adélék is és leszámítva a kisebb incidensemet a Dj-vel a társaságnak köszönhetően nagyon jól sült el a vége...De az már kedd hajnal volt.
XOXO,
A.
miercuri, 15 iunie 2011
miercuri, 25 mai 2011
Ragyogj!
" You gotta have fun in the world. You gotta go for it and take all the risks because life is so short and you ought to have fun and enjoy yourself" - David Helfgott
Azt hiszem ez nem egy filmkritika lesz...inkább csak azt szeretném leírni, milyen érzéseket váltott ki belőlem.
Scott Hicks 1996-os Shine című Oszkár díjas filmje nagyon szépen bemutatja mire képes az akarat és, hogy soha nem szabad feladni. Nem csodákról beszélünk, egyszerűen csak hozzáállásról és szeretetről. Fontos az, hogy kimondjuk mit érzünk, hiszen lehet holnap már késő lesz. Tudatnunk kell azokkal akiket szeretünk, hogy kedvesek számunkra, mert senki nem született gondolatolvasónak. Mindezek mellett a film bemutatja azt is, hogy harcolnunk kell céljainkért. Ezt tette David is, amikor megnyerte az amerikai ösztöndíjat és bár apja nem akarta elengedni, mert úgy vélte az szétszakítaná a családot, ő mégis elfogadta és elindult saját útján.
A filmben nagyon szépen be van mutatva két fajta szeretet: a destruktív és az építő. David édesapja egy lelki beteg ember. Ő is saját démonjaival küzd és megpróbálja saját fiára erőszakolni mindazokat amik neki nem adatottak meg. Például a zenetanulás, a család összetartása. Ezzel feszéjezi és már-már tönkre teszi fiát aki meg akar felelni apjának. A másik oldalról viszont David, amikor megismeri Gilliant belép egy más világba. Gillian támogatása és szeretete erőt ad neki, hogy idegosszeroppanása után újra felépítse életét. Erőt ad neki ahhoz, hogy ismét elkezdjen zongorázni. Erőt ahhoz, hogy minden rossz ellenére meglássa az élet pozitívumait és azt, hogy bár évekig korházban volt gyógyulása után sem volt késő ahhoz, hogy újból felépítse karrierét, hogy szerelmes legyen és, hogy boldogan éljen.
Voltak olyan pillanatok amikor úgy éreztem Davidnek nem fog sikerülni. Túl fiatalon esett át olyan dolgokon, melyeken néha sok felnőtt nem lenne képes túljutni. Ehhez képest mégis nagyon szépen fejlődött és nem hagyta, hogy a sok rossz ellenére elvesszen a világban. Egy zseniális ember élete van bemutatva, aki olyan területen akart bizonyítani, amelyhez vezető út nagyon göröngyös mégis sikerül neki meghódítani. Tegyük hozzá azt is, hogy mentális betegsége ellenére. Kata feltette azt a kérdést, hogy vajon ez egy szükséges rossz volt-e a sikerhez vezető úton ?! Sikerének nem tudott ugyanúgy örülni, mint egy egészséges ember de a maga módján mégis megpróbála. Szerintem amikor az ő zenéjét hallgatjuk akkor nem azért tetszik nekünk, mert megsajnáljuk, bár tény, hogy sok ember annyira empatikus, hogy hajlamos ilyesmire is. Az a fajta zene amit ő játszik, amely a lelkéből szól, úgy érzem tényleg megérint és olyan érzéseket kelt bennem amit más módon nem éreznék.
Mindaz az erő amit ő megmutatott, motivációként hat rám és hat azokra is akik hasonló cipőben járnak. Sokan jutunk el életünk során egy olyan ponthoz amikor azt érezzük nincs tovább és már-már feladnánk. De az élet nem erről szól. Az élet küzdelemről szól és soha nem szabad feladnunk. Amikor felfogjuk, hogy az élet több, mint az ITT és MOST realitása és valójában az örökkévalóságra keszít fel akkor mindjárt másképp kezdünk el élni.
"Live in the now. The past doesn't matter all that much, it just accepts the present" - David Helfgott
http://www.youtube.com/watch?v=-Fs7hfqCNFw
Azt hiszem ez nem egy filmkritika lesz...inkább csak azt szeretném leírni, milyen érzéseket váltott ki belőlem.
Scott Hicks 1996-os Shine című Oszkár díjas filmje nagyon szépen bemutatja mire képes az akarat és, hogy soha nem szabad feladni. Nem csodákról beszélünk, egyszerűen csak hozzáállásról és szeretetről. Fontos az, hogy kimondjuk mit érzünk, hiszen lehet holnap már késő lesz. Tudatnunk kell azokkal akiket szeretünk, hogy kedvesek számunkra, mert senki nem született gondolatolvasónak. Mindezek mellett a film bemutatja azt is, hogy harcolnunk kell céljainkért. Ezt tette David is, amikor megnyerte az amerikai ösztöndíjat és bár apja nem akarta elengedni, mert úgy vélte az szétszakítaná a családot, ő mégis elfogadta és elindult saját útján.
A filmben nagyon szépen be van mutatva két fajta szeretet: a destruktív és az építő. David édesapja egy lelki beteg ember. Ő is saját démonjaival küzd és megpróbálja saját fiára erőszakolni mindazokat amik neki nem adatottak meg. Például a zenetanulás, a család összetartása. Ezzel feszéjezi és már-már tönkre teszi fiát aki meg akar felelni apjának. A másik oldalról viszont David, amikor megismeri Gilliant belép egy más világba. Gillian támogatása és szeretete erőt ad neki, hogy idegosszeroppanása után újra felépítse életét. Erőt ad neki ahhoz, hogy ismét elkezdjen zongorázni. Erőt ahhoz, hogy minden rossz ellenére meglássa az élet pozitívumait és azt, hogy bár évekig korházban volt gyógyulása után sem volt késő ahhoz, hogy újból felépítse karrierét, hogy szerelmes legyen és, hogy boldogan éljen.
Voltak olyan pillanatok amikor úgy éreztem Davidnek nem fog sikerülni. Túl fiatalon esett át olyan dolgokon, melyeken néha sok felnőtt nem lenne képes túljutni. Ehhez képest mégis nagyon szépen fejlődött és nem hagyta, hogy a sok rossz ellenére elvesszen a világban. Egy zseniális ember élete van bemutatva, aki olyan területen akart bizonyítani, amelyhez vezető út nagyon göröngyös mégis sikerül neki meghódítani. Tegyük hozzá azt is, hogy mentális betegsége ellenére. Kata feltette azt a kérdést, hogy vajon ez egy szükséges rossz volt-e a sikerhez vezető úton ?! Sikerének nem tudott ugyanúgy örülni, mint egy egészséges ember de a maga módján mégis megpróbála. Szerintem amikor az ő zenéjét hallgatjuk akkor nem azért tetszik nekünk, mert megsajnáljuk, bár tény, hogy sok ember annyira empatikus, hogy hajlamos ilyesmire is. Az a fajta zene amit ő játszik, amely a lelkéből szól, úgy érzem tényleg megérint és olyan érzéseket kelt bennem amit más módon nem éreznék.
Mindaz az erő amit ő megmutatott, motivációként hat rám és hat azokra is akik hasonló cipőben járnak. Sokan jutunk el életünk során egy olyan ponthoz amikor azt érezzük nincs tovább és már-már feladnánk. De az élet nem erről szól. Az élet küzdelemről szól és soha nem szabad feladnunk. Amikor felfogjuk, hogy az élet több, mint az ITT és MOST realitása és valójában az örökkévalóságra keszít fel akkor mindjárt másképp kezdünk el élni.
"Live in the now. The past doesn't matter all that much, it just accepts the present" - David Helfgott
http://www.youtube.com/watch?v=-Fs7hfqCNFw
luni, 16 mai 2011
Nemcsak a románok szotyiznak
Ma reggel, mikor mentünk a 4,6-sal egyetemre, furcsa, eddig nem észlelt "élményem" volt. Eddig csaki a jó oldalát láttam, tapasztaltam Budapestnek, de a ma reggeli, eléggé strange volt. Felült pár roma, éz szotyiztak. Láttam Kolozsváron is szotyizó embereket, és ez a megszokott, hogy a románok szotyiznak és köpködnek. Az elmúlt hónapok során annyi órán hallhattunk a romák jogairól, és hogy ők is emberek...De akkor miért nem viselkednek úgy?
A fiú max 20 éves lehetett...kinyílt az ajtó és ő kidobta a megállóba a héjat az ajtón, amikor lépett fel egy nő. A nő megszólította, hogy ez nem szemetes, és miért nem a kukába dobja, mire a pasi a következőt mondta: "lát itt szemetest, magán kívül?" Na mondom szééééép. Hogy itt is vannak ilyenek:):D
A fiú max 20 éves lehetett...kinyílt az ajtó és ő kidobta a megállóba a héjat az ajtón, amikor lépett fel egy nő. A nő megszólította, hogy ez nem szemetes, és miért nem a kukába dobja, mire a pasi a következőt mondta: "lát itt szemetest, magán kívül?" Na mondom szééééép. Hogy itt is vannak ilyenek:):D
marți, 10 mai 2011
Tavaszkodunk
Szerrrusz :) jaaaajjjjj de hiányzik, hogy ezt halljam ismét.
Eltelt hát a Húsvét is, gyorsan, büdösen s miegymás. Megjártuk a Kincses várost, kibeszéltünk magunkból mindent, kitáncoltuk a bugit a lábunkból és hatalmasakat szippantottuk a jóóó szmogos levegőből. Az otthon töltött pár nap épp elég volt arra, hogy kipihenjem magam. Azonban ez nem tartott túl sokáig, mert ahogy vissza érkeztünk kihagyhatatlan koncerten vettünk részt :) Csík Zenekar a Zöld Pardonban lépett fel, ezt bizonyítják a másnap feltöltött videók is YouTube-n. :-"
Nagyon vártuk már az idei Reklámhetet, ami sajnos idén egybe esett a kolozsvári Diáknapokkal. Nem is tudom, rengeteg fajta elvárásom volt ezzel szemben, azonban így utólag már úgy érzem mindenféleképpen ennél többet vártam volna el. Minden szempontból. Nem panaszkodom, aktívak voltunk ki így-ki úgy. Örültem, hogy ismét rengeteg kedves kolozsvári ismerőst vonzott a városba. Jól esett velük kávézni - tanulni - bulizni. Olyan érzés volt, mintha kicsit otthon lettem volna. Akár a Kolozsvár - város táblát is kiakaszthattuk volna az ajtóban. Visszaemlékeztem a tavalyi Reklámhétre. Akkor allergia rohamom volt, így lemaradtam az első két napról. Most vizsgáim és óráim miatt maradtam le az első két nap előadásairól. Minden esetre most is és a tavaly is ugyanazt a következtetést vontam le: Nem szabad keretbe építsen azt amit nagyon várok, mert még ha nem is babonás az ember akkor is tutti, hogy semmi nem ugyanúgy fog történni. Volt itt káosz, móka, kacagás. Valahogy úgy éreztem, mintha egy pillanat alatt sírás-nevetés-részegedés mindmind utolért volna. Sőőőőt.
Nem bánom. Csak elég sok volt. Tudod, olyasmit képzelj el, amikor bár érzed, hogy o1-kor már mennél haza de aztán arra gondolsz, hogy ez csak egy hétről szól, így inkább túlesel a holtponton és maradsz-maradsz....míg egyszer csak azon kapod magad, hogy hajnalodik, indul az első metró, te meg már túúúl jóóól érzed magad ahhoz, hogy csak úgy hazamenj. No, ha ezt megszorzod 4-5-el akkor az egy kis ideig kivon a forgalomból.
Egyre jobban tudatosul bennem az is, hogy az ERASMUS nem csak a tanulásról szól. Sokban beleszámít az is, hogy megismerd a várost, az itteni környezetet, az itteni embereket, kultúrát miegymás. Szombat este egy hasonló eseményen vettem részt. Ausztrál csoporttársaim hívtak át "együtt lógni" majd bulizni. Az este hamar egy multikulturális eseménnyé nőtte ki magát. Igaz, most kevesebben voltunk: 6 országból 12-en. Ennek nálunk már csak a szomszédok örültek jobban. :-" Sajnos ezen az estén az is tudatosult bennünk, hogy páran már 2-3 héten belül befejezik ezt a programot s indulnak utazgatni avagy egyenesen haza. Ki-hogyan engedi meg magának. Azért sajnálom...és nem is akarom elhinni, hogy még egy icipici és vége.Nem tudom pontosan megfogalmazni milyen érzések kavarognak bennem...de egyszer majd leírom azt is.
Holnap LEN - Lágymányosi Eötvös Napok 2-ik napja. Mi Katával LENézünk majd :D
Jót ne halljak rólatok,
XOXO
A.
Eltelt hát a Húsvét is, gyorsan, büdösen s miegymás. Megjártuk a Kincses várost, kibeszéltünk magunkból mindent, kitáncoltuk a bugit a lábunkból és hatalmasakat szippantottuk a jóóó szmogos levegőből. Az otthon töltött pár nap épp elég volt arra, hogy kipihenjem magam. Azonban ez nem tartott túl sokáig, mert ahogy vissza érkeztünk kihagyhatatlan koncerten vettünk részt :) Csík Zenekar a Zöld Pardonban lépett fel, ezt bizonyítják a másnap feltöltött videók is YouTube-n. :-"
Nagyon vártuk már az idei Reklámhetet, ami sajnos idén egybe esett a kolozsvári Diáknapokkal. Nem is tudom, rengeteg fajta elvárásom volt ezzel szemben, azonban így utólag már úgy érzem mindenféleképpen ennél többet vártam volna el. Minden szempontból. Nem panaszkodom, aktívak voltunk ki így-ki úgy. Örültem, hogy ismét rengeteg kedves kolozsvári ismerőst vonzott a városba. Jól esett velük kávézni - tanulni - bulizni. Olyan érzés volt, mintha kicsit otthon lettem volna. Akár a Kolozsvár - város táblát is kiakaszthattuk volna az ajtóban. Visszaemlékeztem a tavalyi Reklámhétre. Akkor allergia rohamom volt, így lemaradtam az első két napról. Most vizsgáim és óráim miatt maradtam le az első két nap előadásairól. Minden esetre most is és a tavaly is ugyanazt a következtetést vontam le: Nem szabad keretbe építsen azt amit nagyon várok, mert még ha nem is babonás az ember akkor is tutti, hogy semmi nem ugyanúgy fog történni. Volt itt káosz, móka, kacagás. Valahogy úgy éreztem, mintha egy pillanat alatt sírás-nevetés-részegedés mindmind utolért volna. Sőőőőt.
Nem bánom. Csak elég sok volt. Tudod, olyasmit képzelj el, amikor bár érzed, hogy o1-kor már mennél haza de aztán arra gondolsz, hogy ez csak egy hétről szól, így inkább túlesel a holtponton és maradsz-maradsz....míg egyszer csak azon kapod magad, hogy hajnalodik, indul az első metró, te meg már túúúl jóóól érzed magad ahhoz, hogy csak úgy hazamenj. No, ha ezt megszorzod 4-5-el akkor az egy kis ideig kivon a forgalomból.
Egyre jobban tudatosul bennem az is, hogy az ERASMUS nem csak a tanulásról szól. Sokban beleszámít az is, hogy megismerd a várost, az itteni környezetet, az itteni embereket, kultúrát miegymás. Szombat este egy hasonló eseményen vettem részt. Ausztrál csoporttársaim hívtak át "együtt lógni" majd bulizni. Az este hamar egy multikulturális eseménnyé nőtte ki magát. Igaz, most kevesebben voltunk: 6 országból 12-en. Ennek nálunk már csak a szomszédok örültek jobban. :-" Sajnos ezen az estén az is tudatosult bennünk, hogy páran már 2-3 héten belül befejezik ezt a programot s indulnak utazgatni avagy egyenesen haza. Ki-hogyan engedi meg magának. Azért sajnálom...és nem is akarom elhinni, hogy még egy icipici és vége.Nem tudom pontosan megfogalmazni milyen érzések kavarognak bennem...de egyszer majd leírom azt is.
Holnap LEN - Lágymányosi Eötvös Napok 2-ik napja. Mi Katával LENézünk majd :D
Jót ne halljak rólatok,
XOXO
A.
sâmbătă, 9 aprilie 2011
Két hónap
Kettős érzések vannak bennem. Egy csodálatos hét van a hátam mögött, és két hihetetlenül jó hónap. Furcsa érzések keveregnek-kavarognak bennem. Hazament Orsi, ma Katinka...hiányoznak. De ugyanakkor boldog is vagyok, hogy Katinkával sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, ami úgye, really important:) Katinka! A SZÉK befogad:)
Eltelt két hónap, és a következő kettő is nagyon hamar véget fog érni. És ott tartok, hogy nem akarom. Pedig tegnap a torkom összeszorult mikor Mártusék felültek a buszra. Itt voltak két napot, és hihetetlenül jó volt. Kacagtunk, buliztunk, sétáltunk, csipkelődtünk. És éreztem, hogy a "hiányzol tweety" nemcsak üres frázis volt. Köszi, hogy vagytok:):*
Na de, hogy említsek meg vicces dolgokat is:) Egy élő szobortól úgy megijedtem, ne mondjam, hogy őt is megijesztettem:D Sétáltunk a Váci utcán és ott volt egy ilyen példány. Persze nekem a szájam járt, hogy vajon hallja-e, amit mondok, s érti-e,tanulmányoztam, hogy mozog-e. Mondom adok pénzt, h csináljuk képet. Hát ő erre megmozdult én meg el kezdtem visítozni. Szegény nem akart megszólalni, de én úgy meg voltam ijedve, hogy a végén megszólalt, h nyugodjak meg, nem bánt, sőt még kezet is csókolt:D
Buliba sétálva, a Duna parton fényképezkedtünk. Mindenki mindenkivel:)) Levivel mi voltunk az est fénypontjai, mire Andi egyszer beszól: jajj ők nem turisták?- valakikről, akik velünk voltak, azt hitte, h turisták, és, hogy minket fényképeznek. Azért ennyire nem híres még a prezident s párja:-> de jó úton járnak:)
miercuri, 6 aprilie 2011
Wien für Dich
Kirándultak a jányok :D pár csodaszép napot töltöttünk el Bécsben. Bár Ausztriában már jártam, a fővárosban most voltam először. Mindezek mellett először úgy, hogy nem én foglaltam magamnak szállást hanem a Couch Surfing hálózaton keresztül, mintúgy befogadtak bennünket. Orange ways-el is most utaztam először. Ez a kirándulás sokmindenben szólt az "első" dolgokról. Utazásunk előtt kicsit böngésztem, szerettem volna megtudni merre érdemes eljutni, mi az amit a turista kalauzok kihagyhatatlannak ítélnek meg. Orsitól kaptam négy térképet is - kicsit, nagyot, részletesebbet és közlekedési útvonalakról szólót. Úgy éreztem Bécs nem az a város amely csalódást okozna elvárásaimnak. Nos ezt a pontot így utólag már ki is pipálhatom. Még az eső és a szél sem tudott eltántorítani minket :)) Talán az hogy előbb majdnem a Prágai buszra ültem fel, nos az lehet kicsit megnehezítette volna dolgom :-" Mentségemre szóljon, hogy hajanli fél 7 volt az óra, sietve ittam a kávém és mindkét busz ugyanúgy nézett ki. :-"
Megérkezésünkor csodaszép reggel köszöntött a városra. Olyanannyira melegem volt, hogy hajnali 1o-kor nem kávét kívántam hanem jeges kávét. Kicsit bolyongtunk míg végre találkoztunk Juliával. Ő volt a házigazdánk. Jogot tanul, negyed éves. Annyit tudtunk róla, hogy szőke és magas. Elmentünk a lakásához, hogy cuccainkat lepakoljuk, majd gondoltuk ezután beülünk reggelizni kettesben, hogy legyen energiánk nyakunkba venni a várost. Ezzel szemben terülj-terülj asztalkámmal várt minket. És ez csak az első meglepetés volt. Azt is felajánlotta, hogy ha nem zavar!!! szivesen elkísér minket a városba, mert aznap nem kellett órára menjen és nem szeretné, hogy eltévedjünk. Természetesen elfogadtuk az ajánlatot, hiszen ki kívánhat többet annál, hogy egy jártas ember vezesse körbe egy ismeretlen helyen. Akkor is és most is úgy érzem, hogy egy 5 csillagos szállodában vagy ügynökségen keresztüli kiránduláson sem figyelnek többet rád mint ahogyan ez a két ember tette velünk. Remélem egyszer viszonozhatom kedvességüket.
Nos, miután megérkeztünk a csodaszép napsütésbe és Julia elpanaszolta, hogy azelőtt egy nappal annyira meleg volt, hogy teljesen leégett a karja és az arca, nekivágtunk a városnak. Körbe jártuk a legnevezetesebb épületeket, templomokat, múzeumokat és színházakat. Láttuk a parlamentet, megkóstoltuk az Apfelstrudel-t (eredeti osztrák almás-fahéjas rétes). Késő délutáni programnak a Schönbrunn-i kastély körüli bóklászást terveztük el. Kicsit elvette a kedvünk a szemerkélő eső de szomorkodni nem volt időnk. Mire megérkeztünk még nem zuhogott azonban annyira fújt a szél, hogy szószerint attól féltünk felkap minket és azzal szerrussz. A kastély és a kert mesebeli ráadásul hatalmas így be sem láttuk az egészet.
Esti programunk egy nyugisabb kocsmázás volt Juliáékkal és még két barátjukkal. Igazából sem hangulatunk sem energiánk nem lett volna belekóstolni ennél többe. A lábam is megköszönte hogy ültem és iszogattam az osztrák söröket. Ez most nem az a ficánkolós este volt :))) kirándulás ide vagy oda de mindannyian lefáradtunk és inkább kacagtunk egész este a jóizű sztorikon melyeket megszotottunk egymással.
Másnapra is akadt bőven látni való. Többek között a Belvedere palota és Prater, a hatalmas vidámpark :)) Madame Tussauds-al, a bécsi "londoneye-al" és Európa legmagasabb körhintájával, a Práter-toronnyal. Ebéd után kibuszoztunk a városból, fel egy dombra ahonnan beláttuk az egész várost. Olyasmi hely volt ez, mint Fellegvár de inkább Feleki tető.
Eddigi német tudásom kimerült a danke és a bitte-ből s lám most kiegészítettem pár új kinccsel: Mahlzeit (jó étvágyat), Guten Appetit (Jó étvágyat), Ein Bier bitte (Kérek egy sört! minden turista első kötelező mondata), illetve a Schnell (gyorsan).
Ma már itt vagyunk Pesten, megérkezett Levi és Mártus :D le sem tudom írni milyen jó érzés volt ismét találkozni ezekkel az emberekkel. Hiába a messenger, skype blabla...így a legjobb. Együtt :) (Orsi, gyógyulj meg hamar és siess vissza !!!!)
Hamarosan még több rólunk :) Addig is jót ne halljak rólatok,
XOXO,
A.
Megérkezésünkor csodaszép reggel köszöntött a városra. Olyanannyira melegem volt, hogy hajnali 1o-kor nem kávét kívántam hanem jeges kávét. Kicsit bolyongtunk míg végre találkoztunk Juliával. Ő volt a házigazdánk. Jogot tanul, negyed éves. Annyit tudtunk róla, hogy szőke és magas. Elmentünk a lakásához, hogy cuccainkat lepakoljuk, majd gondoltuk ezután beülünk reggelizni kettesben, hogy legyen energiánk nyakunkba venni a várost. Ezzel szemben terülj-terülj asztalkámmal várt minket. És ez csak az első meglepetés volt. Azt is felajánlotta, hogy ha nem zavar!!! szivesen elkísér minket a városba, mert aznap nem kellett órára menjen és nem szeretné, hogy eltévedjünk. Természetesen elfogadtuk az ajánlatot, hiszen ki kívánhat többet annál, hogy egy jártas ember vezesse körbe egy ismeretlen helyen. Akkor is és most is úgy érzem, hogy egy 5 csillagos szállodában vagy ügynökségen keresztüli kiránduláson sem figyelnek többet rád mint ahogyan ez a két ember tette velünk. Remélem egyszer viszonozhatom kedvességüket.
Nos, miután megérkeztünk a csodaszép napsütésbe és Julia elpanaszolta, hogy azelőtt egy nappal annyira meleg volt, hogy teljesen leégett a karja és az arca, nekivágtunk a városnak. Körbe jártuk a legnevezetesebb épületeket, templomokat, múzeumokat és színházakat. Láttuk a parlamentet, megkóstoltuk az Apfelstrudel-t (eredeti osztrák almás-fahéjas rétes). Késő délutáni programnak a Schönbrunn-i kastély körüli bóklászást terveztük el. Kicsit elvette a kedvünk a szemerkélő eső de szomorkodni nem volt időnk. Mire megérkeztünk még nem zuhogott azonban annyira fújt a szél, hogy szószerint attól féltünk felkap minket és azzal szerrussz. A kastély és a kert mesebeli ráadásul hatalmas így be sem láttuk az egészet.
Esti programunk egy nyugisabb kocsmázás volt Juliáékkal és még két barátjukkal. Igazából sem hangulatunk sem energiánk nem lett volna belekóstolni ennél többe. A lábam is megköszönte hogy ültem és iszogattam az osztrák söröket. Ez most nem az a ficánkolós este volt :))) kirándulás ide vagy oda de mindannyian lefáradtunk és inkább kacagtunk egész este a jóizű sztorikon melyeket megszotottunk egymással.
Másnapra is akadt bőven látni való. Többek között a Belvedere palota és Prater, a hatalmas vidámpark :)) Madame Tussauds-al, a bécsi "londoneye-al" és Európa legmagasabb körhintájával, a Práter-toronnyal. Ebéd után kibuszoztunk a városból, fel egy dombra ahonnan beláttuk az egész várost. Olyasmi hely volt ez, mint Fellegvár de inkább Feleki tető.
Eddigi német tudásom kimerült a danke és a bitte-ből s lám most kiegészítettem pár új kinccsel: Mahlzeit (jó étvágyat), Guten Appetit (Jó étvágyat), Ein Bier bitte (Kérek egy sört! minden turista első kötelező mondata), illetve a Schnell (gyorsan).
Ma már itt vagyunk Pesten, megérkezett Levi és Mártus :D le sem tudom írni milyen jó érzés volt ismét találkozni ezekkel az emberekkel. Hiába a messenger, skype blabla...így a legjobb. Együtt :) (Orsi, gyógyulj meg hamar és siess vissza !!!!)
Hamarosan még több rólunk :) Addig is jót ne halljak rólatok,
XOXO,
A.
vineri, 1 aprilie 2011
Ce faci frumoaso?
Morrison's 2: megyünk be, adom a "buletint", erre a tag: Ce faci frumoaso? Hát úgy lefagytam, hogy alig tudtam szóhoz jutni.
Aztán bent taroltunk. Azt hiszem, eddig ez volt a legjobb buli. Annak ellenére, hogy minden második számról Sz. jutott eszembe, jót szórakoztunk. Katinka sikeresen elhitette egy pasival, hogy mi hárman vagyunk egy pár..triple:D Csak a surmó tag ne husizta volna le Botondot..ezzel aztán teljesen elásta magát.
Aztán a fotósnak kellett rágcsáljuk a névjegykártyát, és az előszeretettel fényképezett minket. Szépen elkacagtuk Katinkával, hogy milyen jó lesz nekünk, a 10 éves találkozón majd mutathatjuk a közös, bulis képeinket, míg mások a dr. címmel büszkéledhetnek.
Abonați-vă la:
Postări (Atom)